Szigligeti Ede-Emőd Tamás: Liliomfi; Q 20390

IL •zo

iffi '-Ii Ói ••

r2 Xißli •-liaKS i-ieu sliimo .'IIc-^C íliÍM , r r :.JL Au Liliomfi, Mariska. Camilla. Mari ska. Camilla. Liliomfi

, Camilla. Kari ska. Liliomfi. Camilla. Kari ska. i Camilla. Kari ska. Camilla. Liliomfi

. >' Kari ska. Liliomfi. Kari ska. Liliomfi. Camilla. Bár Árgusszemmel őriz e boszorkány-alak, Tudd meg: szeretlek és megszabadítalak! Elszöktetlek és ő akkor sem ér utol, Ha seprűnyélen és piszkaiéin lovagol! /

Kifelé az ablako

n:/Jaj, a vigyázatlan... Mi? mit mondtál? Jaj, milyen vigyázatlan vagyok: megszúrtam az ujjamat! - Szóval, végre megismerhetem a jótevőmet és meghálálhatom neki - Pszt, csitt! - ne háborgassuk Liliomfi urat, a szerepét tanulja; nehogy este belesüljön! /A szerepből:/ Ha benned viszonzást kelt e szörnyű szerelem, Ó adj valami kis jelt: kérlek, tudasd velem! /A vá

laszfal felé:/Milyen elmés ötlet! Micsoda lángész! /Kifelé az ablakon:/ Szeret! igy adja tudtomra - /A szerepből:/ f^roK* A. • 6 hát hiába várok? .. .nincs hozzám egy jeled? Meg akarsz ölni végleg?.. .Ugy hát Isten veled! /Egy nagy iv papirt kap elő, imi kezd rá./ /A válaszfal felé:/Nagy ég - hogy adjak jelt? /Kifelé az ab

lakon

:/ Hogy adjak jelt neki? /Camillához:/ Vagyis édes néni - mit is kezdett? - hogy el kell válnunk és - ? Hiszen már elmondtam. /A válaszfal felé sétálva:/ Hogy távolitsam el?? /M

ariskához

: / Hoztál pamutot? Hogyne. Ottvan a komódon. /A fal felé sétálva:/ Hm! Semmi ürügy se jut eszembe. /Felemeli az ivet a közönség felé; egy lángoló sziv áll rajta, alatta nagy betűkkel: "Ha szeretsz, ints igent!" Az ablakhoz lép vele, aztán emelt hangon kikiált:/Ááá!...Szervusz kedves barátom! Nem jössz fel egy percre? ! /Kikukkan az abla

kon./ /Kitárja feléje az ivet

:/Nos: igen vagy nem? ! /Gyorsan i

gent_irr

t, aztá

n fejét vi

sszakapj_

a./ /

Lefojtva

:/ Szeret! szeret! - ó boldogság! - Hogy menjek át? Hol késik az a tökfilkó a zsöllyékkel? ! /Maga elé, hirtelen

:/ Áhá. /

Mari skáho z

: / Mari .' ate szereped biztosan rosszul van irva. Katalin nem mondhatja Rudolfónak: szeret-