Szomory Dezső: Botrány az Ingeborg hangversenyen; Q 20194
Piri: /kérlelően / -Oh, édes mama ! / A / Breitmayemé: Kinek'néz ön engem ? Kit gondol jön ? Révész: Drága asszonyom, sajnos azt kfell gondolnom, hogy szegény Ole Ingeborgnak nincs öntől mit remélnie. / * , i Breitmayemé: Mit remélnie ?! Én tőlem ?! Ko de nem értem ! > r - Micsoda szemtelenség ! • < Révész: /csak folytatva / S ha rajongó -fiúi szeretete, amely•• i - ' nek mindannyian tanúi voltunk, csak ilyen visszhangra talál-egy anyai -szivben, akkor mondhatom, ez igazán szomorú, a legszomorúbb dolog a világon, amivan., s ezért igazán-nem volt érdemes- félbeszakítani ä koncertet ! { v : > ' , ' \ . - - : i h * Breitmayemé: Ho de mit beszél'ön itt össze-vissza ?! En hogy jövök ' ... > • én ahhoz... és éhpen én ? v Révész: Hogy hord tetszik jönni ahhoz,- és éppen -nagyságos á ; • ' • f , asszonyom, hogy egy nagy művésznél' szülőanyja legyen, i • v bocsánatot kérek, de -erről nem vitatkozhatom. Hyilvan méltóztatik tudni, hogy tetszik jönni hozzá, anélkül, hogy bizonyos biofiziológiai magyarázatokba - kellene bocsátkoznom, melyek talár nem egészen helyén valók égy hangversenyteremben, egy Bős^ndorfer zongovh és egy fiatal, bár tapasztálatlan hölgy előtt. Minden nő tudja, tudományos fejtegetések nélkül is, hogy 1 jött ahhoz,, hogy anya legyen. Igen egyszerű. És csak egy módja van. Hem is nehéz. .V munka javát • / . a jó Ister szokta elvégezni. No de micsoda beszéd ! On meg van őrülve ! En, megtiltom... V Breitmayemé:
