Szomory Dezső: Botrány az Ingeborg hangversenyen; Q 20194

i - 11 Révész: Pardon, pa.rdon! Nem akarok családi dolgokba avatkozni.. Látom valami feszültség van... nem avatkozom bele, nem bat atom ! ' Egyszerűen csak'utalok előbbi-kis röpke be' szédemre, amelyben á közönség előtt magyarázatát adtam annak a lelki ós mondhatnám testi megrázkódtatásnak, mely Ole Ingeborget, elfogta játék közben, mikor Önt megpillantotta ! Bréitmayemé*: Engem ? ! . . *• Révész: /csak folytatva

/ Nem a hegy. szült itt egeret kérem -r az ilyen mesékért csak nem küldöm haza.' anyagi kockázatok árán a közönséget ! De a művész Szült egy anyát! Önt szülte a művész ! Sz tagadhatatlan ! Ezt mindannyian láttuk ! Mindannyian azt a vergődést, azt a vonaglást, .csekélység., egy anyát ! Ezt az anyát, ezt a drága jó anyát önben van szerencsénk üdvözölni, mint egy újszülöttet ! Mert az kizárt dolog, hogy egy ily

er nagy művész az ő nagyszerű ösztönével és világraszóló zsenijével, egy Ole Ingebor^ ! egy ilyen ötromba csalódás áldozata legyen. Ha valami homály v . van itt, csak az ön részéről lehet ! Tessék cse,k emlékezni. Tessék csak kissé- megkapargatni kissé indiferens anyai szivének rétegeit, hogy az igazi hang megszólalhasson ! Mert hogy letagadja ezt az anyaságot, melyre csak büszke lehet, azt emberi ész nem foghat• ja fel ! Breitmayerné: /el var, kábulva ás meg van dermedve

/ No'de ön meg van őrülve ! Meg vannak őrülve ! Hogyan ? Én vagyok az Ole Ingeborg anyja ?! Ingeborg azt állitja, hogy én vagyok az ő édesanyja ?! <wlil vi fewiM ifc'-i-^-iA