Szomory Dezső: Botrány az Ingeborg hangversenyen; Q 20194

/OLE Ing eb org, a Közönség, majd. Révész, májcl egy, meglepődött női hang,- egy másik női hang, egy szolga./ i : , • • ... i /A Basendorfer előtt'Ole Ingeborg ül. A Ole Ingeborg egyike azoknak a zongorázó sasmadaraknak, * a ' - .... .. '/ ' ' \ • Liszt tradíciókból., borzasztó és étherikus és frenetikus, mikor kell, jelenleg elveszve a világ számára egy fehér-fekete billentyüsor előtt, mint egy széditő dominójátékban, ami véglég elbűvölte. v ' i 0 Beethovent játszik, 'a á'ondachein szonátát! Zord és vonagló i • elmélyedéssel, kapkodásokkal és • hadonázásokkal a legfíno- * / mabb árnyalatokért, áz önélvezettől eltorzult arckifejezéssel, szinte szenvedve a kéjtől, amit ez az interpretáció a nagy szel lem átható és áhítatos fölérzésével okoz, kitekert nyakkal és vállal s kanyargó fejmozdulatokkal követi a ritmusokat és szel lemül át a hanghullámokban mint egy szent fuldokló egy keserves tengerben. És hosszú fehér "haja szinte a felszínen lobog. < ' ) ' • ' > . ;-v -V - v . ' • ' . Nagy csend és áhítat van előtte és körülötte» Közeli és távoli arcok ragyognák a mélyben'.. A zenei kéj átterjed a hallga' • , i • tó sás minden érzékére. ' ' Némán vibrál minden hölgy, halott mozdulatlanul. De ime itt az incidens-:' V - * J r • .'.'.»•, Amint ugyanis a művész nedves önkivületben teljes szemgolyóit egészen öntudatlanul a gyönyör kék végtelenjéből a ^özön- . t ./ ség felé sodorja, hirtelen megdöbben és mégremeg egy hangtalan