Arany János: A Jóka ördöge. Pórrege /1851./; Q 19938

- 3 Ha pedig nem használ háromélü nyelve. Nem talál mindenkor fájós elevenre: Akkor, tartva tőle, hogy majd hozzá szokik, Duzzog idébb-tovább és nem szól napokig. Ilyenkor van osztán "eset t - с s a t t elé s hátra, Borogat és hány-vet, tör-rombol rakásra; Minden ingóbingó tővel-hegygyel össze: Szegény Bóka csak ugy csetlik-botlik közte Ilyenkor törik ki nem egy ablaktábla. Csupornak, fazéknak lészen ő halála. Az ajtó lefekszik, a kályha kimozdul, A tapasz lemállik, kutya macska pusztul; Még a vaslapát is, ha leteszi, pattan S a falu czigányát óhajtja legottan. II. Három álló napig vala egykor épen E csókolnivaló áldott jókedvében; Ha mellé ült Dóka, legott dórrel-durral Kétfejű sast csinált az asszony az úrral. /