Arany János: A Jóka ördöge. Pórrege /1851./; Q 19938

- 4 Soha rá nem nézett, nem felelt szavára. Leragadt a nyelve, befagyott a szája: Mint ördögkötötte rokka, azt mivelte: Ugy se tudá Dóka, mint én, hogy mi lelte. Ámde nincs oly hosszú a világon semmi A minek végére ne lehetne menni. Lám! a kerékvágás milyen messze szalad Hortobágyi kompnál mégis kettészakad; A kemény cserfát is összeőrli a szú; A kolbász is elfogy, akármilyen hosszú; Szíj-madzag nem állja, ha erősen húzod; Uj bocskor lyukas lesz, ha örökké nyúzod: így abéketürés elkopik idővel. A féreg, ha tiprod, visszafordul fővel: Dókát is kikezdé az asszonyi kormány; Pártot üt magában s beszél ilyenformán. "Megverem : kevés lesz; megölöm: sok volna, Ő pokolba menne én pedig bitóra. Hadd éljen. Talán majd, ha nem is a vallás. Istenhez téríti az oldal-nyilallás. . /