Arany János: A Jóka ördöge. Pórrege /1851./; Q 19938

- 13 És kezdé nagy ügygyei vonni azt fölfelé. Mert igen nehéz volt, majd megszakadt belé. Mikor addig húzta, hogy már feleútban Volt az a valami fölfelé a kútban. Hol nem oly sötét volt, hol már jobban látszott: "uram! ne vigy .. ^ még a szeme is káprázott. Hazudni nem illik, sohse' volt kenyerem. De ugy láttam, mint most, állitani merem ... Mi volt a kötélen? - egy rút fertelmes dög. Szőröstül, bőröstül egy nagy kamasz ördög! Farka volt és szarva, lábain lókörme, Egész teste gyapjas, háta púpos, görbe; Legcsodálatosabb pedig az, hogy félig Csupa ősz a feje, másutt feketéllik. "Miféle szerzet vagy?

(

| kiált Dóka, "mi vagy? Szólj, vagy visszalöklek, veszsz odalenn, maradj!^ "saj, csak vissza ne lökj

f|

| amaz igy könyörgött, "Daj, csak huzz fel innét, én volnék az ördög! Nem tudom, mi van itt, csak most került ide. De, uttarcson! már is megőszültem vele, Huzz ki szegény ember, bizony megszolgálom. Mert én ezt az i z é t soha ki nem állom ,

(

| . / .