Arany János: A Jóka ördöge. Pórrege /1851./; Q 19938

- 14 Monda pedig Dóka: Felhúználak, földi: De nem fogsz-e ám majd velem is kötődni? Csiklándós portéka a te barátságod: Köszönöm az olyan czifra mulatságot. Ámbár, annyi mint az -mind egy ördög nékem. Rosszabb már nem lehetsz, mint a feleségem: Felhúzlak. De elébb kapard össze még ott És hozd fel nekem az ételmaradékot. Felelt rá az ördög: "Ne kivánd vesztemet. Hogy ismét lemenjek. Mondok én egyebet: Majd én belebúvok a király lyányába. Ejtem azt ördöngös nehéz nyavalyába. Mindenféle borbély próbát teszen vele. De egynek sem használ kenőfenő szere: Akkor oda jösz te, kivánsz nagy jutalmat összevetett-kas pénzt, vagy fél birodalmat, Többet is Ígérnek, ha megorvosolod; Te pedig azt bátran magadra vállalod Mert én, a te szódra, mingyárt eltávozom. Másik királylyányról másutt gondolkozom » De onnat kibúni nem fogok szavadra. Azért, édes öcsém, jól vigyázz magadra. . /