Arany János: A Jóka ördöge. Pórrege /1851./; Q 19938

- 12 Lepottyant, tehetlen, mint valami gömböcz. Mint az, a kit elnyel titkos kaszatömlöcz. Mint az egér, a mely semmin sem aggódva, Egyszer csak lebillen az egérfogóba! IV. Furdaló azonban a lelkiösméret És ilyen szavakkal mardosó a férjet; Boldogtalan ember, hajhj mit cselekedtél? Mily nagy bolondságra, bűnre vetemedtél. Hogy te nem sajnáltad az Isten áldását, A mit Duczi hozott, a tepertős kását? Egyél hát, ha van mit! Hanem ugy-e jobban Esik bosszút állni? Most szemed szád koppan Ugy kell! ne az asszonyt nézted volna magát. Hanem a kezében ételes fazokát!^ "Hátha még nem késő; megpróbálom-^ úgymond Kapta, rekettyéből egy nagy hosszú gúzst font, Lebocsátá mélyen a homályos kútba És kiálta: "csipd meg, feleségem Dutka!^ Meg is fogta Dúdit; legalább érezett Férje a gúzs végin valami nehezet. /