Arany János: A Jóka ördöge. Pórrege /1851./; Q 19938

- 11 Legalább ugy látszik a menyecske képén, A mint közelebb ér, nagy sebesen lépvén. Hogy megin' feljött -vagy tán nem is ment még le. Vagy soh' sem is megy a veszekedhetnék -je. Egyik szeme h a j s z r a, másik szeme с s á r a , Mutatja, hogy sajnál nézni is urára; •obb is volna, bizony, ha láb alá nézne: Úgy e históriát folytatnom se kéne. A dolog igy történt. - Valahol dugaszban Mély ó kut vala ott, rejtve fűben, gazban; Oúdit asszony pedig, a mint jő begyesen. Az ó kut szájának tarta egyenesen. Látta ezt a férje - hogy ne látta volna! Azért ő magában ilyeténkép szóla: "Vájjon, uram Isten, ki lenne az oka. Ha már most a kútba belémenne maga? Hiszen nem ölöm meg, egy ujjal se bántom. Még tán megharagszik, hahogy visszarántom.,, Alig gondolá ezt: zupp belé a másik, A füle sem látszik, kis körme se látszik, És az egész Dúdit, a meddig eleven, Elsülyedt és eltűnt, odalön hirtelen; - / -