Arany János: A Jóka ördöge. Pórrege /1851./; Q 19938

- 2 Nincs oly rósz, a minek huzamos időig Az emberi állat neki nem törődik: De a Júdit asszony úgy intézte sorját. Hogy soha két izben ne mondjon egyformát. Hanem váltogassa mind szavát, mind tettét: Más-más lében adja fel a szedtevettét: Ha ma borssal adta, holnap paprikáson. Egy napon eczettel, tormával a máson; Szóval, hogy az ember soha meg ne unja. Hogy vesékig hasson talpraesett gúnyja Mint a jó bakancsos, a ki régen szolgál, Jelen volt Lipcsénél, jelen Waterloonál, Hétszer úszta át az óperenczjás tengert, Bajuszához sem kell ragacsolni kendert; Mint ez a bakancsos szégyenlene, mondom. Káromkodni, mint más, "tisztességes módon. Hanem újat talál minden alkalomra. Mást, ha jól van lakva, mást pedig éhomra: Azonságosképen a találós Júdit; Bár örökké zsémbel, de örökké újit; Kétszer a piaczon nem volt semmi átka. Mióta az anyja a nyelvét felvágta, . / .