Csiky Gergely: A jó Fülöp; Q 19808

99 haragosan.) Miért tettél megint bolonddá, hogy itt szörnyű veszély van készülőben? Adél. Minő veszély ? Várdai (halkan Fülöphöz.) Ha még egyet szólsz megöllek! Ottil. Még sem bánom, hogy ide siettem, legalább hamarabb üdvözölhetem a kedves Adélt. (Megöleli.) Matild (hozzájuk lép.) Az üdvözlet egyúttal bűcsúzás is . . . Holnap krassói jószágunkra utazunk Bélával s ezentűl ott fogunk lakni. Ottil. Valóban ? Matild. Téged is szivesen látunk, Ottil. (Adélhoz.) Hosszú ideig, talán évekig nem szándékozunk visszatérni a fővárosba. . . Isten veled hát, talán örökre! (Kezet nyújt Adélnak.) Adél (örömmel.) Ah kedvesem, mennyire sajnálom. (Megöleli Matildot.) Igazáu, nagyon foglak nélkülözni. / Matild. En mindig nagyon szerettelek s a mi félreértés volt köztünk, azért szívből bocsánatot kérek. Adél. Nem volt semmi, kedvesem, csak az esett rosszul, hogy féltékenységemre tettél fogadást . .. Pedig én soha, soha sem voltam féltékeny, ügv-e Ottó? (Várdai zavartan halk beszélgetést kezd Góthtal.) / Matild. En fogadtam ? Ki mondta azt ? Adél. Fülöp.