Csiky Gergely: A jó Fülöp; Q 19808

100 Matild. Mily méltatlan rágalom ! Ellenkezőleg, nekem mondták, hogy félted tőlem a férjedet, pedig nem volt rá okod . . . (Megvető tekintettel Várdai felé.) . . . Biztosítlak, nem volt rá okod. Adél. Ki merte azt rólam mondani? Matild. Fülöp. (Fülöp minden említésnél mélyebben shawljába huzza nyakát, úgy, hogy végre egészen elrejti arczát.) Ottil. Minden bajnak Fülöp volt az oka. Fülöp. Hölgyeim, esküszöm — Góth. Hallgass ! nem látod ezt a szép egyetértést? Ugyan tudnál-e még valamit tenni, a mivel megzavard ? HUSZONKETTEDIK JELENET. ELŐBBIEK. BÉLA. r Matild (Béla elé fut.) Edes, drága Bélám! meggondoltam szavaidat, bárhova engedelmesen követiek . . . Holnap elutazunk szerelmem! (Béla keblére borul.) Béla (eltaszítja magától Matildot.) Előbb még számadással tartozol. (Előre vonja Gfóthot és Matildot, halkan, nagy izgatottsággal.) Matild váltót irt' alá, ki akartam váltani az uzsorástól, de azt felelte, hogy egy férfi már előbb ott volt és kifizette. Ki az a férfi, ki az én nőm váltóit kifizeti? Góth. Hát ezt a váltót már ki árulta el ? Béla. Fülöp. Góth (méltatlankodva.) Megint Fülöp! (Hátra