Csiky Gergely: A jó Fülöp; Q 19808

Matild. Fülöp, ne légy szívtelen! gondold meg, életemről, becsületemről van szó. Fülöp (rémülten.) Mit hallok ! Matild. Hiszen te olyan jó ember vagy . . . Fülöp, kedves Fülöp, nem akarhatod szégyenemet. Fülöp (meghatottan.) Nem akarom. Ottil. Azt se feledd, hogy Matildnak még számadással tartozol a mai félreértés miatt s csak is igy nyerheted meg bocsánatát. Fülöp (könyezve.) Mindenre kész vagyok érted. Matild, s ha veszni kell, hadd veszszek én. Matild. Megkapom hát még ma a pénzt ? Fülöp. Uzsorás körökben széles ismeretséggel dicsekedhetem. Rögtön utána látok s azonnal itt leszek-a válaszszal. Isten veletek! Bizzál bennem. Matild, bizzál legjobb barátodban! (Elrohan.) Matild (tapsolva.) Megvan! megvan ! Hova készülsz Ottil ? Ottil. Nekem is van egy pár régi ismerősöm. Megkísértem, talán én szerezhetek valamit, ha Fülöpnek nein sikerül. (El.) TIZENHATODIK JELENET. MATILD. (Majd) ADOLF. Matild. Ha apám, férjem elhagyott, barátaim segítenek rajtam . . . Ah! mily boldog is az, kinek jó barátai vannak. Adolf (jelentve.) Várdai ő méltósága!