Csiky Gergely: A jó Fülöp; Q 19808

Matild. Szívesen látom. (Adolf el.) íme. itt is jő valaki, aki esküszik, hogy igaz barátom. Még . sem vagyok én úgy elhagyatva. TIZENHETEDIK JELENET. VÁRDAI. MATILD. Várdai (kezet csókol.) Jó hirrel jövök, megér- | demlem a szives látást. . . Matild. Tudja, hogy régi szerződésünk értei- % mében, én mindig szívesen látom. (Leülnek.) Várdai. Itthon van Béla barátom ? Matild. Nincs, megint nincs •— véletlenül. Várdai. Az a »véletlen« néha nagy ellensége az embernek. Matild. Vagy barátja. 'Várdai. Megvallom, én sokszor áldom jóságát. De ha parancsolja, hogy szakítsak vele — Matild. Tudja, hogy az én kezem kötve van szerződésünk által. • Várdai. S én nem oldom fel. Ok, ebben kérlelhetlen vagyok! Akinek oly kevés joga van, jól teszi, ha makacsul ragaszkodik ahhoz a kevéshez. / Matild. Es mentől több a jogunk, annál könynyebben mondunk le róla, nemde? Látja, azért helyes politika: óvatosnak lenni a jogok osztogatásában. Várdai. Ez a zsarnokok politikája. Szegény zsarnokok! Nem tudják, hogy a jogengedés nem. lázadókat, hanem örökre hálás alattvalókat teremt. Matild. Ez csak olyan elmélet . . . s tudja, hogy*