Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka; Q 19149

- 35 Özvegy; Inas Özvegy; Inas Özvegy; Vőlegénv* Özvegy; Vőlegény; /ügyet sem 1 etve a vőlegényre, az Inashoz/ Mindenki lefeküdt már? Nem, méltóságos asszony. Csak a komtesz. A vendégek a dohányzóban kártyáznak a méltóságos asszonnyal. A méltóságos ur nézi a játékot. Köszönöm, Lajos, /ki' elé indul/ /szótlanul meghajlik, hozzáfog, hogy az asztalokról leszedje a ká

v"és csészéket/ /az ajtóból visszafordul a vőlegény felé/ Pá! Megvek kártyázni. Mindig nyerni szoktam, amikor ilyan jó kedvem van. /feláll, kétségbeesve/ És van lelke hozzá, hogy itthagyjon most, igy felhúzva, a magas c-ig? /nevet/ Oh, van. Vari. El sem képzeli, hogy milyen kegyetlen vagyok! És aztán maga meg is érdemelte, hogy bűnhődjön egy kissé! Haszontalan! /hevesen/ És a megegyezésünk? Én tartom magam ahhoz a me gegye zé shez. /idézi, amit az asszony mondott/ ...Ezek a vén vastag falak olyan titoktartóak és ha a ház lepihen....