Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka; Q 19149

- 36 Özvegy: /egy kicsit ijedten/ Meg ne próbálja! Nagyon, de nagyon komikussá tenném! /a győzelem és a guny tetején/ Szeretem látni a kutyuskát, amikor szolgál, de a cukrot azt nem adom oda neki! /nevetve el/ 12. j elenet Vőlegény, az Inas Vőlegény: /zsebredugja a kezét és a lábával groteszk, kényelmetlen mozdulatot tesz, mintha a nadrág vágná középen, a varrásnál. Néhány pillanatig az inas körül somfordál, akit némán, gyanakodva gusztál. Látható habozás után, végre megszólít i а/ Jöjj ön es ak ide, Laj о s ! Vőlegény; /fölveszi a kerevetről az asszony otthagyott sálját, beléteraeti az arcát, nagy sóhajjal beszívja az illatát. Majd játék után/ Tud maga hallgatni, Lajos? Inas; /szolgai készséggel/ Tudok, méltóságos ur!