Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka; Q 19149

- 34 Özvegy; Völegenv; Özvegy; Éjfélre jár. Mindjárt lepihen az egész ház. Csönd lesz. Sötétség. A falak ebben a vén kastélyban olyan titoktartóan vastagok.... Nem csuknám be a szobám ajtáját... Valaki szépen besurranhatna hozzám.... /rekedten/ Hány órakor? /diadalmasan felnevet, hirtelen feláll/ Szamár! Csak nem gondolta komolyan? /kacag,/ Oh, be szamár! De kedves! /folyton nevetve körüljár a hallban, amelyet megtölt az előbbi suttogás után beszéde és kacagása hangos lármájával. Kinyitja az ajtót, kikiált/ Lajos ! 11. jelenet Voltak. Inas, Inas; /bejön, mozdulatlanul, parancsra várva megáll a küszöbön/ Vőlegény; /elkéoedve és lesújtva ül a medvebőrös kereveten, az özvegy felé/ De kérem, én