Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka; Q 19149

- 4 Hercegi Özvegi Hercegi Gábor; Herceg; Gábor; Herceg; Gábor; Özvegy; Káh! H-a mégis kedve támadna hozzá, értesítsen engem. Én hettenetesen vágyom há, hogy egy ilyen gyönyöhü fenevad legeljen le, mint maga. ... /az inasra néz, aki a háttérben rakosgat, a herceghez/ Vous me comromettez devant le valet! /legyint a kezével, mintha azt akarná mondani, hogy a cseléd nem ember/ Nem szabad hahagudni. Ez tőlem a legnagyobb bók. Az én szehelmi fantáziámban ugyanis.... /elhallgat, mert az ajtóban megjelenik Gábor/ /bejön a szinre, odaáll a diskuráló nárhoz/ Zavarok? Ha azt mondanám, hogy igen - elmennél? Nem! Hát akkoh minek kéhded? Csak ahidj a fenébe. /mozdulatot tesz, hogy megy/ /megfogja a karját Gábornak, de a herceghez beszél/ Nem engedem. Mi ketten már túlságosan sokat voltunk egyedül. Adjon egy kis szabadságot. Menjen, keresse meg a ridikülömet. Kis gyémánt ridikül. Ott hagytam az ebédlőben.