Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka; Q 19149

I. felvonás Egy falusi kastély hallja. Sok virág. Dézsába ültetett pálmák, A butor nagyon vegyes. Nádból font kerti székek állanak angol fotelek mellett. A ház belsejébe kétoldalt elől nyilik ajtó. Este van. Nyár. A szinpad fényesen kivilágítva. Néha keresztülsétál a azinen egy spleenes, fehér orosz agár. 1. Jelenet /inas, az özvegy, a Herceg, majd G-ábor/ Szehetem, szehetem! Hettenetes gyönyöh volt nézni a vacsohánál, amig evett. Hogy ragyogott a szeme, a foga, hogy tágult az ahhcimnája egyetlen oohár pezsgő után. Igazi telivéh. És az a nagyszehü mozdulat, amivel a villáját beleszuhta a bifsztekbe. Őhület! /mazohista sóvárgással/ Ha egyszeh az ahcomba taposna a kahcsu lábával. Ha egyszeh belém döfné a villáját, ugy mint a bifszekbe! Nem eszem emberhúst!