Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka; Q 19149

- 19 6. jelenet Menvass zony, Vó'l egény Vőlegény; Menyasszony; Vőlegény; Menyasszony ; Vőlegény; Menyasszony ; Vőlegény; Most egyedül marad tunk. Miért mondja ezt ilyen jelentőséggel? Mert én e

,

rt az alkalmat megragadom, hogy vőlegényi jogomnál fogva megcsókoljam azokat az édes kis pelyhecíkéket a nyakán, hátul, amik olyan puhák, mint a kis kacsa ninéje. /fenyegetően közeledik a menyasszony felé/ /riadtan/ Megálljon. Komoly mondanivalóm van. /folytatja az előnyomulást/ Jó. De előbh a kacsanihéket! /elbarikádozza magát egy fotellal/ Nézze csak a mi jegyességünk olyan kedvesen indult. Olyan frissen, olyan ártatlanul. Maga néha még nirult is előttem. Ha tudná, hogy tetszett nekem olyankor. De most néhány hót óta valami ugy, valami nyers és mohó kifejezést látok a szemében, ami napról-naora vadabb lesz. /félbeszakítja/ Ez a növekvő szerelem.