Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka; Q 19149

? /Vőlegény/ Menyasszony ; Vőlegény: Menyasszony; Vőlegény; Menyasszony; Vőlegény; Menyasszony: Vőlegény; /újra támadásra indul/ A kacsapelyheket! /menekül/ Ez nem lehet a szerelem. Ez valami más. Valami csúf dolog, ami engem sért. /üldözi a lányt a bútorok mögött/ Várjon, megbékitem. /kétségbeesve/ Nem, nem! /egyre hevesebben/ Megálljon! Ha nem áll meg, büntetést kan és megcsókolom nemcsak a kacsanelyheket, hanem ott az orra alatt azt a kis piros bigyedt meggyet is, ami már olyan édes, hogy nem is merem szájnak nevezni. /folytonos kergetőzés közben átugrik egy kis taburetten és elcsini a menyasszonyt/ /ijedten/ Jaj ! /magához szoritja a rémülten tiltakozó lányt, a nvakára tarasztja a száját/ /rum-kanálódzik, csaknem sir/ Ne, ne! Nagyon kérem! Igazán nincs hozzá most hangulatom! Ételszagu a szája! /tovább csókolgatja/