Szigeti József: A vén bakancsos és a fia…; Q 18915

Lidis Nevetett ám - görögül. Laci: Nem sol: hijja volt a halálnak, sebesülten kerültem az ellenség kezébe a most, hogy kicserélték a hadifoglyokat, igy lettem szabad. Visszamentem az ezredemhez, de mivel ott már hasznomat nem vehették, végképp haza e résztettek. Lidi: Azt jél tették, Szaladok, ide hivom az apámat éo el híresztelem a faluban, hogy megjöttél. Mihály: Hát hadd nézzelek már körül, fiam. Hogy áll rajtad a mundér, / előre-hátra forgatja a fiát / Mintha rád öntötték volna. / karját tapogatva észreveszi, hogy fiának hiányzik a bal karja / De a dolmányod , egyik ujja üres, Laci: biz az üres, kedves apám. ^ • • " " Mihály: / meghökkenve / Hát hova lett bclőleft a karod ? Laci: / mosolyogva / Hát elveszett ... Mihály: / elkomorodva e^y darabig döbbenten nézi, aztán megí sodorja a bajuszát / Hjnye fiam, arra jobban kel lett volna, vigyázni. / csóválja a fejét, majd hirtelen jókedvvel / Sebaj, no, katona dolog. Fontos, ho.:;y életben vagy. indig mondtam ugye, hogy ne légy huszár, nincs más katona a világon, csak a bakkancsos. De ne busulj, megvan apádnak mind a két karja, megé lünk valahogy. Ne félj, amig «élek. Ilon: / Lacihoz simul / .3 aiig én ólek ... 5. jelenet. Előbbiek, Kocsmáros. Kocsmáros: / belépve meglátja Ilont / Hát ez meg micsoda ?