Szigeti József: A vén bakancsos és a fia…; Q 18915

Ilon: / örömében apja nyakába borul / Édesapám ... nézze esek, megérkezett a Laci. Mihály: / szintén a nyakéba ugrik / Megérkezett a fiam| a kedves Laci fiam. Kocsmáros: Jől van no, azért csak ne tépjétek le rólam a ruhát. Hát megjöttél ? Laci: Meg, kocsmáros uram, ha szívesen lát. Koccmáros: / kelletlenül / Kát iszen jól van. Azt hallottuk, hogy meghaltál. Mihály: Sose hal meg a huszár, uram ! Végképp hasajött. Csak az egyik karja maradt ott a háborúban, az még most is apritja az ellenséget. Kocsmáros: \zi egyik karja ? Io, ez szép história. Hogy fog nélküle megélni a mai világban, amikor a két keze munkája után is nehezen él a szegény ember. / Ilonhoz / B redj a szobába, bontsd meg az ágyat, le akarok feküdni. Beteg vagyok. Az ivét meg csukjátok be, ne dorbézoljon itt a nyakamon senki. / Lacihoz és Mihályhoz / Kigyelraetek ie, tudom, szeretnének most maguk között lenni, hát nem tartóztatom magukat vissza. Jóceákát ! / el oldalt / 6. jelenet. Laci - Mihály. Léci: / a kocsmáros ridegségén csodálkozva / Édesapám, mit jelent ez 1 I Mihály: Jaj, fiaa, nem ugy van dm itt a dolog sora, mint te gondolod. Amikor négy évvel ezelőtt elmentél, a kocs-