Szigeti József: A vén bakancsos és a fia…; Q 18915

- 43 Ilon: Laci: Ilon: Laci: Lidi: 1 Laci:Mihály: / borzadva visszaugrik, összecsapott kezekkel nézi / Borzasztó l / szomorúan / Ilonkám, galambom, ugye nem gondoltad, hogy ilyen lesz a viszontlátás ? Hogy csonkán jövök meg ? Lehet, hogy már nem is szeretsz. Laci ! Hogy mersz ilyet mondani ? Hát kiért tetted kockára az életedet ? Ham értem-e ? És én ne szeretnélek ? Most sokkal jobban szeretlek Laci, mint ed dig, he. ugyan lehet még jobban szeretni. Most már boldog vagyok. Boldog ám. Mi is boldogok vagyunk. De én még non is köszöntöttem. Hát Isten hozta, Laci bác3i. Jöjjön, hadd csókolom meg ón is magát, / megcsókolja / így ni ! Most legyen ismét Ilonkáé. / kinéz az ablakon és hirtelen kiabálni kezd / Mihály bácsi ... lihály bácsi ... Jöjjön ide h.mr ... megjött a Laci. * * / az ablakhoz szalad / Apám ... édesapám ... / kívülről ordit / Laci ... Laci fiam, te vagy az ? Megjöttél fiam ... kedves Laci fiam ? / beesik az ajtón, örömében nem talál szavakat, csak heb

eg-habog össze-vissza / Hát iszol egy kis bort, fiam ? iindjárt megismertelek, ahogy jöttél ... / hirtelen lekapja a sapkáját, nagyot rikkant / Szer vusz Laci fiam, csakhogy megjöttél. Holt hiredet költötték nár ... / Lidihez és Ilonhoz / Ugye mindig mondtam, hogy nem halt meg ... Én csak nevettem az egészen ...