Szigeti József: A vén bakancsos és a fia…; Q 18915

Lidii Laci a Ilona Laci: Ilon: Lidi: Laci: Lidi: Ilon: Laci: Ilon: Laci: Ilon: Laci: 14 •az* 3zünet után aláfestősene. / lassan Ilonhoz mégy, megfogja a kezéét és szó nélkül erősen a szemébe néz / JA^ry^ , A j / most néz rá először a mikor az arcát meglátja, hirtelen éleset sikolt, aztán rea^kotve, asó nélkül Laci• ra bámul / y / h egy darabig szinten csodálkozik, aztán megszólal / Cstea f Szóljon már, mert mindjárt meghalok ijedtemben ! /igen csendesen / Ilon lelkem, hát nem ismersz meg? Lac>, Laci ! / sápadtan a székbe roskad / megöli az öröm ! Hamar vizet. / Ilont a karjában tartja / Ilon ... hát mit mi vélsz ? Hiszen én vagyok itt, a te hűséges Lacid. / viszel jön és mossa Ilon homlokát / / körülnéz / Hát álmodom, vagy megháltam már ? •I , • Nem álom, nem halál, visszajöttem s nem válunk el so' ! .... ha •. * 6, Laci, mennyit szenvedtem miattad ... Azt mondták, hogy meghaltál. Nem haltam meg, de nem sok hijja volt. ;lelj meg hát, szorits a szivedhez mind a két kezeddel, mert ha csak félkarral ölelsz, mindig azt hi azem, hogy csak fiiig szeretsz. / kis szünet után szomorúan / Nem ölelhetlek meg ! én már mind a kát karommal, aert ... / ledobja a köpenyét a láthatóvá válik, hogy balkarja hiány 25ik / ... nekem már csak egy karom van !