Csiky Gergely: Az udvari kalap; Q 18776

CARINA /egyedül/ Csak képzelmünk? S nem a való? A mit Szivünk szeret s miért epedve végy, Csak képzelmünkben él s csupán azért szép, Mert szépnél: festi képzelő erőnk? Hm! meglehet. Tapasztalt nő anyám.,.. Emánuel jő...Vájjon változott-e? Nem! még a régi mindig. Sói tudom, Kaczagnom, bosszankodnom kell fölötte. Ha olyan nagy művész a képzelem. Ezt fesse azzá, a minek kivánom. TIZENKETTEDIK SELENET. Emánüel. Carina, EMÁNUEL /Balról jő/. Carina! Ah kisasszony! oh kisasszony! CARINA. Emánuel! Isten hozott, Emánuel! Valóban örülök látásodon A hosszú távollét után. ürülsz te is? EMÁNUEL. Én! örülök? Carina! Oh kisasszony! Ha én ki tudnám mindazt mondani, A mit. .. CARINA, No mit? EMÁNUEL. Azt, a mit nem tudok. CARINA. Még most is oly félénk vagy és ügyetlen?