Csiky Gergely: Az udvari kalap; Q 18776

KIRÁLY, Mi ez? Mily hangon szólt hozzám? Nagyon el lehet keseredve, hogy igy fölemelte szavát. Talán valóban igazságtalan voltam irántok? KANCZELLÁR Egy király soha sem lehet igazságtalan. KIRÁLY. Hallgasson! ön az oka mindennek! ön ingerelte föl, s nekem kell hallgatnom végtelen panaszait, örökös sirását. Ah! mennyi baj! Mily nehéz királynak lenni! /El a középajtón, melyet az apród megnyit előtte. Apród el a király után;/ KANCZELLÁR, Összevesznek és rajtam töltik a bosszújókat..„ Nehéz királynak lenni? Azt még csak ki lehet állni...De miniszternek lenni - az már igazán bolond állapot. /El a király után./ KILENCZEDIK CELENET, Királyné. Lcona. KIRÁLYNÉ, /gyorsan jő/ Elment... Nagyon heves voltam, pfedíg épen most nincs okom rá. Épen most volna legnagyobb szükségem gyöngédségre, elnézésre. LET NA /halkan a királynéhoz megy és megcsókolja kezét./ Szegény királyném ! KIRÁLYNÉ. A király karagja még mindig kérlelhetetlen. Csak a visszatérés gyanúja is mennyire felingerié...s ha biztosat tudna, ha kezébe kerülne...Oh Lcona! miért is tért vissza az a szerencsétlen fiú!