Csiky Gergely: Az udvari kalap; Q 18776

szerencsétlen fiú! LEONA* Ne aggódjál, kedves királyném, gondold meg, hogy csak férfiak elleri harczolunk és a férfi soha sem foghat ki az asszonyon. A férfi nem egyéb, mint tehetetlen figura az élet sakktábláján; mi, az asszonyok rakosgatjuk őket ide-oka, a mint kedvünk tartja. Légy hát nyugodt, öcsédnek nem lesz baja. Az anya-királyné palotájában biztonságban lehet, az udvarnál alig ismeri valaki, hisz a király az összeesküvés fölfedezése után, egész udvarán újjal pótolta, mi is akkor kerültünk hozzád. Különben sem jár innen senki az öreg királyné palotájába, csak férjem, s az épen arra való, hogy eszközünk legyen. Ő viszi a levelet számára kalapjában; a testőrök közül, kik mind hivei a berezegnek, az egyik kiveszi, s helyette visszateszi a választ. Szegény jó férjem, igy hordja a leveleket a nélkül» hogy tudná, mi van a feje fölött. Eh! a férfiak soha sem tudják, mit hordanak a fejükön. KIRÁLYNÉ. Mégis veszélyes a játék. LEONA. Az volna, ha nem asszonyok küzdenének férfiak ellen. De igy, ne félj. Gondold meg, hány asszony tart össze: te, az anya-királyné, én és leányom...Mert leányom is velünk tart.... Épen itt jő....ebben megbizhatol királyném, anyja lánya ez. TIZEDIK DELENET. Előbbiek. Carina. CARINA. Oh édes szép királyném! /kezet csókol./