Csiky Gergely: Az udvari kalap; Q 18776

14 PHILIBERT, Mit tudod te? Szólj csak A vén bolondról. CANTARINI. Hát a vén bolondNevet nem emiitének, sem helyet,Kalapja bélésébe rejtve visz A meghatározótt helyre levelet; Az, a kinek szól, szépen kiveszi, Helyére választ tesz, 3 a vén bolond Tudtán kivül igy lesz szerelmi posta. PHILIBERT, Kalapjában visz levelet? CANTARINI /nevetve/ Kalapja Gélésiben! S nem tudja! Ugy-e jó? PHILIBERT. Nagyon jó. /Elkomolyodva/ Ámde hihetetlen is. Oly együgyü embert nem képzelek, A ki kezébe fogva a kalapját, Tapintás által észre nem veszi, Hogy belsejében rejlik valami. Bolonddá tettek, CANTARINI, Oh azt nem hiszem ! » PHILIBERT /Hevesen/ Nem tűrök ellenmondést, ifjú ember: Ha mondom, hihetetlen. A kinek Fején kalap van, a saját kezével Érinti, a mikor le s föl teszi. Nincs a világon olyan ostoba, Ki ne érezné, a mi benne van.