Csiky Gergely: Az udvari kalap; Q 18776

Nézz rám: ha megfogom a kalapot. Hogy levegyem, egész kezemmel és nem Ujjam hegyével érintem meg azt. /Két kezével leveszi kalapjót/ Kezemben tartom, ujjaim tapintják... /Tapogatja a kalapot, Arcza roppant hosszura nyúlik, s a legnagyobb meglepetést fejezi ki. Egy pillanatig bámész tekintettel áll, majd lopva egy oldalpillantást vet Cantarinire s hirtelen fejébe csapja a kalapot./ Elég ! hagyj most magamra! Láthatnád, Hogy képtelen mesével ámi'cának. CAETARINI. De nem mindenki tapogatja úgy Kalapját, mint te. PHI

LIDERT /türelmetlenül/ Mondám, hagyj magamra,/ CANTARINI. Dc hát leányod? PHILIBERT /izgatottan/ Elvben a tiéd. A végrehajtás függőben marad. CANTARINI• Meddig? PHILIBERT Mig a töréénet lapjain Ragyog nevem. CANTARINI. Da j ! PHILIBERT Menj vagy összetörlek ! CANTARINI, /félre./ Bolond ipam lesz, de a lánya szép! /El,/