Rejtő Jenő: Szabad a vásár; Q 18765

CSÖPI: Borzasztó kedves. Megnéztük a terveket, kint Alagon épülne gyönyörű telken... SZVETENAY: Izé... hát egyelőre... BALAMBÉR: Ne vegyék rossznéven, ha uzsonnázni megyek... (El) ELEK: Csak ezt a frátert ne látnám! CSÖPI: Nem tudok ránézni! SZVETENAY: Mindenesetre ne bánjatok vele ilyen hidegen. Ő Frigyes bácsi kedvence. UNCI: (Bejön) Szervusztok. Nem akartam bejönni, amíg az a fráter itt volt. SZVETENAY: Rád is vonatkozik Inci, légy kedves hozzá és mondd meg a férjednek is, hogy lehetőleg legyen kedves hozzá. INCI: A férjem ki nem állhatja és engem sem kényszeríthetsz rá, apus, hogy udvaroljak ennek az ingyenélőnek. CSÖPI: Nem is az örökségért várom Frigyes bácsi mennybemenetelét, hanem azért, hogy ezt a fickót ne lássam. ELEK: Nekem felkavarodik mindenem, ha látom. SZVETENAY: Én is utálom, de ha családi házat akartok, akkor kedvesebben kell bánni vele. Nna! És most megyek le a kávéházba. Szervusztok. (El) ELEK: (Hencegő előkelősködő) Én nem értem apusékat... Azért csak nem zárhatja őket ki az örökségből ez a Frigyes bácsi, ha nem tartják el ezt a diplomás ingyenélőt... INCI: Sajnos, ő volt mindég Frigyes bácsi kedvence. CSÖPI: Ha csak látom, migrénem van. INCI: (Fanyalogva) Beszélni sem szeretek róla. ELEK: Legszívesebben elköltöznék innen. (El) CSÖPI: Az ismerősök és a szomszédok előtt szégyellem magam. INCI: Én nem merek vendégeket hívni miatta... CSÖPI: Utálatos idióta... BALAMBÉR: (Bejött) Rólam van szó?... CSÖPI: Nem. Nem is beszéltünk magáról... (El) BALAMBÉR: Mondja, Incike... maga is utál engem? INCI: Én nem utálom. Én undorodom magától. BALAMBÉR:És... és miért, ha szabad érdeklődnöm? izé... már megint izéket mondok! 34 SZÍNHÁZI ÉLET INCI: Egy szegény rokon mindég zsenáns. Főleg, ha férfi és nem dolgozik és elmebajos és... BALAMBÉR: Nézze kedves izé... (Siralmasan) már megint izéket izélek... nézze, kedves Inci... Én szeretnék izélni magával... INCI: Tessék? BALAMBÉR: Beszélni magával... ha maga egyszer megnézné az én izémet... szívemet... egész biztosan nem izélne rám... nem ...nézne rám ilyen csúnyán... INCI: (Végigméri) Csak nem akar udvarolni nekem? BALAMBÉR: Ha így rám izé... néz, akkor én össze izélem magam... összehúzom magam, annyira meg izél... megaláz... pedig én mindannyiukra szívből izélek... szívből nézek, szeretettel... INCI: Hagyja már az ostobaságait. Inkább nézzen valami munka után. BALAMBÉR: De engem bánt, hogy maga izé... maga csak a férjével izél... INCI: Mit mond?! BALAMBÉR: Hogy maga csak a férjével kedveskedik. .. Pedig én úgy szeretnék izé... egyszer bizalmasan együtt izé... lenni magával... ahogy mondják az izém az izéjébe... izé... INCI: Hallja! BALAMBÉR: (Kétségbeesetten) A kezem a kezében... csak nem gondolja, hogy komolyan az izéjére gondoltam... én mindég azt hittem, hogy maga olyan nagy izéjű... (Ijedten, mozdulatra) nagylelkű, nagylelkű... csak nem gondolja, hogy én az izéjét és izé... hát látja, hogy nem tudok magával izélni... beszélni... INCI: Maga fajankó! Örüljön, hogy él. (Végignézi) Ha Frigyes bácsi nem pártfogolta volna magát, sohasem kerülhetett volna ilyen urak közé, amilyenek mi vagyunk. ÖDÖN: (Bejön) Szervusz, fiam. (Végignézi Balambért) Mi akar ez a fráter tőled? BALAMBÉR: Izéltünk... beszélgettünk éppen... bocsánat... (El) INCI: Vigyázz azért egy kicsit a nyelvedre. Nem szeretnék kimaradni az örökségből. ÖDÖN: Már torkig vagyok evvel a históriával! INCI: Azért nem