Rejtő Jenő: Szabad a vásár; Q 18765
Szoba. Sablonos berendezés. Egy kanapé. Jobb és baloldalon, középháttérben ajtó. Mikor a függöny felmegy, színen vannak Szvetenay és a felesége. SZVETENAY: Már régen kirúgtam volna azt a frátert, ha nem lenne a Frigyes bácsi kedvence. SZVETENAYNÉ: Elmehetsz a te Frigyes bácsiddal! Az kétszáz évig fog élni. Most már két éve csak egy lapot ír. Egy nyolcvanéves milliomos, aki azt íija tavaly karácsonykor: most tanulok sízni, mert a menyasszonyom egy sveici nő. SZVETENAY: Ebből is láthatod hogy bolond, és a bolond emberek nem élnek sokáig. SZVETENAYNÉ: Azóta talán meg is nősült, talán már gyerekei is vannak. SZVETENAY: Ugyan! Csak viccelt biztosan. SZVETENAYNÉ: Az viccelt? Hetvenéves korában járt utoljára Európában és elcsábította a nevelőnőnket. Meglátod, mindnyájunkat túlél. SZVETENAY: Meglátod, hogy jövőre már házat veszünk az örökségből. SZVETENAYNÉ: És ez a Balambér addig is megőrjít az alázatosságával, a szemtelenségével és az igényeivel. SZVETENAY: Ugyan mi igénye van? Megeszi, amit eléje teszel. SZVETENAYNÉ: Hát miért eszi meg? Ez a szerénytelenség. Ott hagyhatna egyszer valamit. De ez? Nem csak megeszi, ami a tányérján van, hanem ((felháborodva.) ez tunkol! Az én asztalomnál tunkol. SZVETENAY: Istenem... hát az ágyban nem tunkolhat... SZVETENAYNÉ: És milyen szemtelen. Előzőleg mindég megkérdezi: pardon, kedves Riza: tunkolni szabad? SZVETENAY: Hát én is szeretném, ha már kint volna. De végre is Frigyes bácsi annyira szerette, és az ő kedvéért el kell tűrnünk. O mondta mielőtt kiutazott: Balambérra vigyázzatok, nem leszek hálátlan... SZVETENAYNÉ: Hát mi vigyáztunk és eddig még sehol semmi. Sízni tanul, ahelyett, hogy ránkhagyná a vagyonát, és ahogy ez egy nyolcvanéves emberhez illik, szépen jobblétre szenderülne. SZVETENAY: Majd 32 SZÍNHÁZI ELET szenderül. Úgy látszik, az agglegények tovább élnek. SZVETENAYNÉ: Ezt mire mondod? SZVETENAY: Hát, ha te lennél a felesége, már tíz éve megkaptuk volna az örökséget. SZVETENAYNÉ: Mi?! Talán nem jól élsz mellettem? SZVETENAY: Melletted fiam, nagyon jól lehet élni. De halni sem rossz. SZVETENAYNÉ: Ez rád vall! SZVETENAY: Hát ne veszekedj angyal, meg fogjuk kapni az örökséget, addig igyekezz jól bánni Balambérral... SZVETENAYNÉ: De miért nem néz állás után? Végre is egy ügyvéd... SZVETENAY: Ügyvédnek nem állás kell, hanem praxis. Majd, ha lesz pénze, lesz praxisa, azért is bánjunk vele jól, mert biztos, hogy nagy részt fog kapni az örökségből. SZVETENAYNÉ: Nem elég, hogy itt él együtt az egész család, majdnem mi tartjuk el a két vejünket, a lányainkat, mindezt arra fel, hogy majd egy vagyont örökölünk, még ráadásul az unokaöcsénket is el kell tartani. És nem elég hogy el kell tartani... SZVETENAY: Még tunkol is. Ezt már mondtad. 4 Hát ne csináljál szaftos dolgokat. Hála istennek a két vő keres valamit, nekem most jól megy, és végre is mi leszünk a leggazdagabb emberek az országban, ha Frigyes bácsi istenőrizz meghalna hálistennek. Addig csak türelem és kitartás. SZVETENAYNÉ: Hát türelem az kell. SZVETENAY: Kitartás is. Nem csekélység négy ember kitartása. SZVETENAYNÉ: Legalább próbáld rávenni ezt a Balambért, hogy nézzen valami után. SZVETENAY: Majd megpróbálom. Hát engem is bosszant a dolog, én is úgy utálom, hogy nem tudok ránézni, de végre is egy pár millió dollár... BALAMBÉR: (Farizeus. Szenteskedő modorú, alázatos és éppen az alázatosságával tudatosan szemtelen. Kissé paposan van öltözve, fekete ruhában, magas fekete mellény, a kezében cilindert.) Kezét csókolom, Riza néni, jó napot, Leó bácsi. háztőrtí ítézet M ú z 3 ti m 'cnyvtárs í 6
