Moliere: Scapin furfangjai; Fordította: Hevesi Sándor; Q 17951

- 46 Arg&ntei Soapint Silvestre» Seapint Silveetrei Seapint Silveetrei Seapint Silveetrei Soapint Silveetret Soapint Silvesrvt be törnek is érte. /hogy meg ne liseák, reszketve búvik Scepin háta mögé/ Uram, Octave úr atyja ember a talpán, nem ijed meg a maga árnyékától. Nem ijed meg? Teremtette! No majd meglátjuk. Volna csak itt, tüstént keresztül szúrnám. /Észreveszi Arg&nte-ot/ Ki ez az ember? ez nem 6, uram) nem 6. Talán valamelyik barátja? Nem, uram, sőti esküdt ellensége. Esküdt ellensége? Az. Nagyon Örvendek. /Argamtehoz/ ön tehát, uram, ellensége annak a hitvány Arg&ntenak? Az hát, felelek érte. /megrázza Ar gante kezét/ Szorítsunk kezet, kérem, szorítsunk kezet; beesületsz&vamm, kardomra és minden egyébre esküszöm önnek, hogy még ma örökre megszabadítom attól a semmirekellő, haszontalan, gaz Argent et ól. Csak bizza rám. Uram, ebben az országban non tűrik meg az erőszakosságokat. Az nekem mindegy; nincs veszteni valóm.