Moliere: Scapin furfangjai; Fordította: Hevesi Sándor; Q 17951

33 besározott ruhában, véres arccal s azt mond­tam, hogy tolvajokkal találkoztam, akik elvertek e elvették tálra az érát. Hát biz ifjú úr, az érát én dugtam zsebre. Lé andres Ze dugtad zsebre az órámat? Seapint Én, hogy mindig tudjam, hány az óra. Léandres Ah! Ah! Szép dolgokat hallok, igazáxmagyon hű­séges szolgám van. Be ez era az, amit kérdez­tem. Seapint Ez sem az! Léandres Sem, bitagg! Más dolog az, amit be kell val­lanod. Seapint /félre/ Ördögbe is! Léandres Beszélj gyorsan; nem várok. Seapint Nagyságos úr, ez minden, amit elkövettem. Léandres /ütni akar/ Ez minden? Octaves /Léandre elé veti magát/ Hé! Seapint No hát legyen! Emlékezik még arra a varázs­lóra, aki toportyánféreg képében, fél eszten­dővel ezelőtt, éjnek évadján jól helybenhagy­ta, s úgy megszalasztotta, hogy a nagyságos úr futtában egy pincelyukba esett, ahol majd a npakát törte? ILéandret Nos! Seapint Az a toportyánféeg én voltam. Léandres A toportyán féreg te voltál, gazember!

Next

/
Oldalképek
Tartalom