Hunyady Sándor: A gyöngysor; Q 17807

45. gesztussal./ De nekem nincs titkom. /А mellére Ut./ Engem nem lehet megzsarolni! Pinto: /Sir Lawrencehez, földúlva/ Én nem értem, hogy mi történik itt?! Megáll az eszem! Sir Lawrence: /aki az első pillanatokban tartózkodóan oldalt vonult az ablakhoz, fölháborodva/ Az enyém is! A felügyelő: Adja Ide a kulcsot. /Szünet után./ Azt akarja, hogy feltöressem a fiókjait? Pinto: /belátja, hogy hiábavaló volna ellenkezni, odamegy az Íróasztalhoz, kiveszi a gyöngyöt/ Mit akarnak tőlem! Ez a gyöngy nekem jogos tulajdonom. Ajándékba kaptam. /Felügyelő hös kissé halkitva/ Önnek négyszemközt meg is magyarázhatom. A felügyelő: /elveszi a gyöngyöt, magasra emeli, hogy az ékszerész is láthassa, aki háttal áll a falnál./ Ez а gyöngy az? IJegropontes : /előrelép, bólint/ Igen. A felügyelő: /Pintohoz lép, nyugodt tárgyilagossággal/ Az elmúlt éjjel az Imperial Hotelben meggyilkoltak egy amerikai hölgyet. Es a gyöngy annak az asszonynak az ékszere volt. ön föntjárt nála az éjjel, /Szárazon./ Azzal vádolják, hogy ön ölte meg, ön vette le a nyakáról ezt a gyöngysort! Sir Lawrence: /megfékez egy elszörnyedő gesztust. Ellép az ablakból, hogy megkeresse a kalapját és kesztyűjét./ Pinto: /elveszti az idegét/ Hazudik! /Nekimegy a felügyelőnek, inzultálni akarja./ A felügyelő: /egy kurta lépéssel kitér, az embereihez nyugodtan/ Fogják meg. /А másik két detektív, mestersége nagy rutinjával elkapja a flut. Nincs dulakodás. Szinte udvariassági