Hunyady Sándor: A gyöngysor; Q 17807

46. aktusnak hat, ahogy egy pillanat alatt rákapcsolják a bilincset./ Pinto: /megpróbálja széthúzni a kezét, nein tudja, majd a szeme elé emeli bilincses öklét és mintha csak most fogná fel, hogy mi történt vele, fölordit kétségbeesésében. Utána rögtön összeomlik az ellenálló ereje és letörve támasz­kodik neki az Íróasztalnak. Az egész jelenet alatt ez az egyetlen, rövid kiáltás volt hangos. Különben minden csön­desen, simán, zavartalanul történik./ Andrée: /nyilván hallgatódzott és a kiáltásra megjelenik a küszö­bön. Nincs egészen felöltözve. Rémülten/ Úristen! Mit csi­nálnak itt magával drágám?! /kíváncsian és ijedten bámul./ Sir Lawrence: /fölháborodva néz a lányra, majd egy undorodó pillantást vet Pintora, fölveszi egy székről a kalapját és kesztyűjét, megindul az ajtó felé./ A felügyelő: /megállítja/ Bocsánat. Egy pillanatra. Nagyon érdekel, hogy kicsoda ön és mit keresett ennél az urnái? Sir Lawrence : Magánügy. Nem vagyok köteles válaszolni. A felügyelő: /keményebben/ Szabadna? Hogy hívják? Sir Lawrence: /presztízsének sérelmét érzi abban, hogy igy faggatják, tehát szó nélkül, nagyon gőgös gesztussal veszi elő és nyújtja át a névjegyét./ A felügyelő: /miután elolvasta a névjegyét/" Tudná ezt valamivel igazolni Sir Lawrence: Nincs nálam semmi irás. Pinto: /fölemeli a fejét, igazolni akarja a lordot/ Nahát ez már igazán hallatlan! Én is bizonyíthatom, hogy... Sir Lawrence: /visszautasítja ezt a protekciót, hidegen/ Köszönöm, ne fáradjon!

Next

/
Oldalképek
Tartalom