Hunyady Sándor: A gyöngysor; Q 17807

Rose: : 5 3Bof f Sr : j tRose : t » Soffor

: I j Tîose : í \ ßoffor : ftose : ! Soffor : Rose : ßoffor: i Rose : ßoffor : Ш 27 /fölcaatolja a karkötő óráját, megnézi/ Öt óra l Vonatunk ainca mér ! Ezt nem lehetett előre kfcszámitani. /fölveszi a trencskóját/ Nem bánom. Maradjon. Én elmegyek innen. /nem törődik vele, mintha hangosan gondolkozna/ Hajnalodik. Hogy menjünk ki a házból ilyenkor ? Mit mondunk a kapusnak? /a fogát csikorgatja/ Szeretném kitekerni a nyakát, hogy ez mind utólag jut az eszébe I Ezzel a három órával elveszett minden fórunk. Nincs olyan ostoba rendőrség, amelyik utol ne érjen ! /a sapkáját is fölteszi/ Azért mégiscsak meg kell próbálni, /gondolkozik/ És azután mit fogunk csinálni ? Hova megyünk? Miből élünk ? Hogy fogjuk kibirni örök rettegésben, oknélkül ?! /Leveszi a kalapját, visszateszi a szekrénybe/ /elhűlve nézi/ Megbolondult. /hidegen, tagoltan/ Miért szöknénk el ?... Nem sikerülne és nincs is semmi értelme. Ki vádolhatna minket, ha ittmaradunk ? Senki ! Mit csináltunk mi ? Semmit, /rémülten/ Ez olyan őrült hülyeség, Rose, hogy gondolni sem szabad rá. /halkan, megfontoltan/ Miért ? Hagyott maga valami nyomot? Ugye, nem . Nahát akkor mért csináltuk volna mi ? Csak azért, hogy elpusztítsuk a jólfizető munkahelyünket ? /észbekap/ Azt gondolja, hogy ráfogjuk a másikra ?... /mo3t már jeges nyugalommal/ Nem fogjuk rá. Mi nem szólunk egy szót sem. Csak hagyjuk, hogy belefulladjon ! /Kezd a kis táskából visszapakkolni a szekrénybe/ /lázasan/ Liften jött föl. Látta a boay. Éreztem a cigaret-