Hunyady Sándor: A gyöngysor; Q 17807

- 24 mégis rajta kellett lennie a társasági forma halld.tó fékjének. Most már 3zínte sima, bár fájdalmas, ahogyan mondja/ Milyen könnyű magának elmenni tőlem ! Pinto: Ejnye, hiszen maga küldött. En maradhatok, hogyha akarja. Mrs.

Jenson: /már gyöngéd-п/ Nem. Csak menjen. Nem akarom, hogy ilyennek lásson. Pinto: /megcsókolja, hízelegve/ Most is észrevett valamit a szememben ? Mrs.Benson: /alázatosan/ Nem tudora, drágám. Nem mertem a szemébe nézni. Pinto: /mosolyog, a fejét csóválja, mint egy zsémbes, szeszélyes gyerekhez/ Laura ! Laura ! /Njra megcsókolja/ Amit értem tett... egész életemmel köszönöm. Aludjon. A viszontlátásra! /Kiegyenesedik, megindul az ajtó felé/ Mrs.Benson: /amikor a fiu már majdnem a küszöbhöz ért/ Drágám I Pinto: /megfordul/ Parancsol ? Mrs.Benson: /majdnem szégyenkezve/ Csak arra akarom kerni... ha majd értékesíti azt a gyöngyöt... legyen diszkrét... vigyázzon. Pinto: /meglepetten/ Természetesen. De miért mondja ezt ilyen furcsán ? Mrs .Benson: Az uram már Parisban van. Ö jön értem, hogy hazautazzunk. Erőszakos ember. Kérdőrevonhstná. Pinto: /fanyarul/ A végén még kellemetlenségem lesz belőle. Mrs.Beoson: Attól ne féljen. Azt én nem fogom engedni. De azért csak vigyázzon ! Nagyon vigyázzon ! Pinto: /forrón/ Vigyázni fogok. Agyő I /Csokot kezd inteni. А пб elfáradva éa összetörve visszaborul a párnára. Erre a fiu számúra is fölöslegessé válik a póz, tehát rögtön leveszi az ujját a szájár*!. Valami olyan kifejezés jelenik meg az