Hunyady Sándor: A gyöngysor; Q 17807

22 Egye dill ebben a gesztusában kellett valami olyan vonásnak lenni, amely a néző előtt megcáfolja előbbi viselkedését. De ez csak egy másodpercig tart. Amint a gyöngy eltUnt a zsebében, már vissza is helyezkedik a régi, nyilvánosság számára való elegáns és önérzetes pózába/ Mrs.Benson: //meglehetős szünet után visszafordul, előrojön az ablaktól, Konstatálja, hogy a gyöngy nincs az asztalon. Finoman, gyöngéden, vigasztalón/ Na látja, drágám ! Ennyi volt az egész ! /Részvéttel/ Szegény drágám, hogy föl van dúlva I /Megcsókolja a fiu kezét/ Pinto: /Tompán/ A legjobban szeretnék elsülyedni ! Mrs,Benson: /jogot êr^z rá, hogy birtokába vegye a fiut. Vibrál körülötte. Átöleli, csókolja a haját, fülét, kezét. Simogatja, itallal kinél Ja/... Tudja, hol 1& tam először ? Grasseban. De akkor még nem tetszett igazán. Később kezdődött. A pólómeccsen. Egész délután csak a mezitelen karjára néztem... Pinto: /kicsit apatikusan/ Rémes rosszul játszottam aznap,. A pónim is egész formánkivül volt. •re.

Bensen: /iszik/ Bánja egy kicsit, hogy elutazom ? Meg kell látogatnia, már a Jövő hónapban. Szive sen jön ? ügy, ahogy én fogom várni ?! /Me 1 léjebu 1 lk/ Pinto: /erőszakolja a meleg hangot/ Azt hiszem, Laura «... Mrs.Benson: Néha félek, hogy őrült vagyok. Reszketek a tükreim előtt. /Töredelmesen/ Borzasztó szerencsétlenség, Pinto, ha az ember tovább marad belül fiatal, mint ameddig kivül eltartott... Legalább sajnálna ! Pinto: /а színésznek éreztetnie kell a publikummal, hogy milyen nehéz szolgálatban van, persze, nagyon óvatosan, hogy ez-