Hunyady Sándor: A gyöngysor; Q 17807

17, Rose : ges lány. Megszerettem. /foálás bókot csinál, kezet csókol/ Köszönöm Madame! Mrs.

Benson: /nyájasan megveregeti Rose arcát/ Milyen friss arcocskája van. Milyen jó, feszes bore. /Irigyen gusztálja/ Hány esztendős maga Rose? Rose. Májusban leszek harminc éves. Mrs.Benson: /sóhajjal/ HarmincévesJ Milyen harmatos ifjúság! Milyen gyönyörű! * Rose; Oh, asszonyom sem lehet több harmincöt-harminchatnál. Mrs.Benson: /а gyomra mélyéből feltörő, öngyötrő sóhajjal/ Bár mégegyszer ötvenéves lehetnék! Csak Ötvenéves !.../A karját szenvedélyes sóvárgással széttárja, aztán mindjárt összeomlik, a fejét szomorúan az asztal szélére hajtja. Néhány pillanatig igy marad, majd magához tér, kinyitja az ékszeresskatulyát, kivesz valami apróságot/ Fogja, Magának adom ezt a kis brost. El van törve. De ha megcsináltatja, még mindig egész csinos lesz... Rose: /túlzott hálával/ Oh, Madame.../Görcsösen szorongatja öklében az ékszert./ Mrs.Benson: Most menjen, /megsimogatja,/ * /nagyon nem akar menni/ Es...később sem parancsol majd csöngetni Madame? Mert boldogan virrasztanék esetleg... /feddőleg/ Rose! /nehéz szívvel/ Jó éjszakát kivánok Madame! /Kimegy, miután egy óvatlan pillanatban, sötéten villanó pillantást küldött az ágy felé./ Rose . Mrs.Benson Rose :