Hunyady Sándor: A gyöngysor; Q 17807

20. XIV. Mrs.Benson: /néhány másodpercig egyedül marad. Először az ablakhoz n

egy* félrehúzza a függönyt, sóhajtva az ablákfélfához támaszkodik, mintha élvezni akarná az éjjeli levegőt. Látszik a csillagos ég. Messziről a Valencia melódiája árad, betöltve pezsgő és vidám ritmusával az egész képet. Amikor az ábrándozásból elég volt, az asszony tükre elé lép. A gyöngye csatjához nyul, négyszer-ötször is leveszi a láncot, aztán rögtön visszakapcsolja a nyakába, mintha azt próbálná, melyik a leghatásosabb forma ehhez a gesztushoz. Majd leül. Még néhányat igazit az arcán. Parfümszóróval a hóna alá és a nyakába fuj. Aztán mindenféle pózban méregetni kezdi magát a tükörben. A színésznőnek kell megcsinálni, hogy ez a játék érdekes és különös legyen. Kis csönd után a lift zúgása hallatszik. Mrs, Benson fölkapja a fejét, lábujjhegyen a küszöbhöz surran. Pillanatig hallgatódzik, aztán kinyitja az ajtót./ Pintó: /oelép, egyenesen az asszony karjába, meg akarja csókolni hátul a nyakát./' Mrs.Benson: /diszkrét ijedelemmel a fülét, a homlokát nyújtja/ A homlokomat ! Pintó: Ней szeretek éjszaka idejönni magához. Ez a hotel teli van amerikaiakkal. Kompromittálom. /Leteszi az ágy végébe a kalapját és frakkabátját./ Mrs.Benson: /bánatos gesztussal/ Hol van már az én presztízsem! Ugy veszem észre, hogy Inkébb maga fél. Kinos vagyok magának? Pinto: /szemrehányóan/ Erre magyarázza a gyöngédségemet? Mrs.Benson: A világért sem szivem. - Bocsánat. /Egy kis kerekes, ita-