Moliere: Scapin furfangjai; Fordította: Dr. Hevesi Sándor; Q 16685

- 8 /Octave/

: Scapin: Octave: Scapin: Octave: Scapin: Octave

: nagyobb elmésségnek tartsam, amit imádottja beszélt. Sokszor pirongatott, hogy nem eléggé érdekelnek a dolgok, amelyekről beszél nekem, és egyre szidott, amiért oly közömbös vagyok a szerelem iránt. Nem tudom még, hova akar kilyukadni? Egy napon, amikor elkisértem őt azokhoz az emberekhez, akik szerelme tárgyát őrizték, egy félreeső utca egyik házikójából sirást és jajgatást hallottunk. Tudakoljuk, hogy mi a baj, egy asszony nagy sóhajtozással elmondja, hogy idegen emberek vannak ott, akiknél nagyon szomorú dolognak lehetünk tanúi, s ha csak kőből nincs a szivünk, hát megeshetik rajtuk. S mi a mese vége? Kiváncsiságomban sürgetem Léandret, hogy nézzük meg, mi az. Belépünk egy szobába, ahol egy haldokló öregasszonyt pillantunk meg, mellette egy jajgató cseléd s egy könnyes szemű fiatal leány, akinél szebb és meghatóbb jelenséget sohasem láttam. Ahl Ahl Más leány rémitő lett volna abban az állapotban} nem volt rajta egyéb, mint egy rossz kis szoknya, közönséges pamutból ké-