Moliere: Scapin furfangjai; Fordította: Dr. Hevesi Sándor; Q 16685

- 44- /Scapin/: ranyat takarit meg, nem számitva, hogy mennyi gondtól, mennyi lótás-fútástól, mennyi bosszúságtól szabadul meg. Hiszen ha a sok sületlenséget kellene is csak végighallgatni, amit azok a rossz nyelvű ügyvédek mondanak el az egész világ füle hallatára, akkor is örömestebb megadnám a háromszáz aranyat, semmint pörre vigyem a dolgot. Argante: Mi közöm hozzá! Bánom is én, mit mondanak rólam az ügyvédek. Scapin: Tegyen, amit tetszik, én az ön helyében nem vinném pörre a dolgot. Argante: Olyan nincs, hogy én kétszáz aranyat adjak. Scapin: Itt van a mi emberünk. Kilencedik jelenet /Argante, Scapin, Silvestre spadissinnek öltözve/ Silvestre: Scapin, te, hadd lássam már azt az Argante úr

at, az Octave atyját. Scapin: Miért, uram? Silvestre: Most hallom, hogy pörbe akar fogni, és törvény útján érvénytelennek akarja nyilvánítani a húgom házasságát. Scapin: Nem tudom, hogy ez-e a szándéka} de a kétszáz aranyat, amelyet ön követel, nem akarja megadni: sokallja.