Moliere: Scapin furfangjai; Fordította: Dr. Hevesi Sándor; Q 16685

- 36 Léandre: Scapin: Octave: Scapin: Léandre: Scapin: ötszáz tallér. És önnek? Kétszáz arany. Kivasalom a két öregtől. /Octavehoz/ Ami az ön atyját illeti, mór teljesen tisztában vagyok fortélyommal. /Léandrehoz/ Ami pedig az ön atyját illeti bár mód nélkül zsugori, még kevesebb teketóriára lesz szükség: hiszen tudja, hogy Istennek hála, az öreg egy kissé higvelejű; olyan ember, akivel el tudok hitetni mindent, amit akarok; ez nem sértés önre nézve, mert kettejük között nyoma sincsen a hasonlatosságnak; ön is tudja, mit tart a világ: hogy Géronte úr csak névszerint való atyja önének . Hohó, Scapin, Jó, jó, nem kell azért oly nagyon a szivére vennil De Octave úr atyját látom jönn$. Kezdjük rajta, minthogy ő kerül elénk. Tűnjenek el mind a ketten. /Octavehoz/ ön pedig értesitse Silvestret, hogy jöjjön ide hamar s játssza el a szerepét.