Moliere: Scapin furfangjai; Fordította: Dr. Hevesi Sándor; Q 16685

- 31 /Scapin/: Léandre: Scapin: Lé

andre: Scapin: Lé

andre: Scapin: Lé andre: Scapin: Octave: Scapin: Lé

andre: Scapin: öntöttem alája, hogy azt higyjék a bor kifolyt. Akasztófavirág, hát te ittad meg a spanyol boromat, s te miattad szidtam úgy le a szolgálót abban a hiszemben, hogy ö követte el a csinyt. Én, uram. Bocsánatot kérek. Jó, hogy tudom. De most nem erről van szó. Nem erről? Más dolog az, amely jobban érdekel s akarom, hogy megmondd. Ifjú úr, én nem emlékszem, hogy egyebet is tettem volna. /ütni akar./ Nem beszélsz? Jajl /visszatartja Léandret./ Csöndesebben. Beszélek már; igaz, hogy három héttel ezelőtt este, egy kis zsebórát küldött velem a cigánylánynak, akibe szerelmes. Én hazajöttem egészen besározott ruhában, véres arccal s azt mondtam, hogy tolvajokkal találkoztam, akik elvertek s elvették tőlem az órát. Hát biz ifjú úr, az órát én dugtam zsebre• Te dugtad zsebre az órámat? Én, hogy mindig tudjam, hány az óra.