Moliere: Scapin furfangjai; Fordította: Dr. Hevesi Sándor; Q 16685

24 Argante: Köszönöm, /télre/ Ah, miért is egyetlen fiúi Vagy miért nincs meg a leányom, akit az ég elrabolt tőlem: hogy őt tehetném örökösömmé . Hatodik .jelenet /Scapin, Silvestre/ Silvestre: Beismerem, hogy nagy ember vagy; a dolog jól indul; de másrészt meg égető szükségünk volna ám pénzre; mindenfelől sarkunkban yannak a lármás hitelezők. Scapin: Bizd csak rám a dolgot, már ráleltem a nyitjára. Most már csak azon gondolkodom, hol akadnék egy megbízható emberre, aki eljátszaná azt a szerepet, amelyre szükségem van. Megállj csak. Ne mozdulj. Húzd füledre a sipkádat, mint a csavargók. Vesd ki az egyik lábadat. Csipőre a kezedet. Forgasd a szemedet rettentően. Lépkedj úgy, mint a színpadi királyok. Nagyon jól van. Jer velem. Vannak titkos eszközeim, amelyekkel arcodat és hangodat elváltoztatom. Silvestre: Csak arra kérlek, hogy meg ne gyűljön a bajom a hatósággal. Scapin: Ugyan kérlek, testvériesen fogunk osztozni a veszedelemben, s három esztendővel több vagy kevesebb gályarabság nem rettenthet vissza egy nemes szivet.