Moliere: Scapin furfangjai; Fordította: Dr. Hevesi Sándor; Q 16685

- 13 /Jácint/! Octave: Jácint: Octave: Jácint: Octave: Jácint: Scapin: Octave: küzdeni fog hozzám való gyöngéd vonzalma ellen, ön atyjától függ, aki más leánnyal akarja összeházasítani, és én biztosan meghalok, ha megtörténik velem ez a szerencsétlenség. Nem, szép Jácint, nincs atya, ki rábirhatná, hogy adott szavamat megszegjem; inkább még aznap elhagynám hazámat, semhogy kegyedet elhagyjam. S anélkül, hogy valaha láttam volna, máris utálom azt a másik leányt, akit nekem szántak. S anélkül, hogy kegyetlen lennék, kivánom, bár a tenger örökre távoltartaná innen. Azért is kérem, édes Jácintom, ne sirjon, mert könnyei fájnak, s ha sirni látom, úgy érzem, a szivem hasad meg. Letörlöm könnyeimet, mert ön akarja, s bátran nézek elébe annak, ami az ég jóvoltából történni fog velem. Az ég pártunkon lesz. Nem lehet ellenein, ha ön hű marad hozzám. Hűségem biztos. Akkor boldog leszek. /félre/ Lelkemre, nem is olyan ostoba, elég tűrhetőnek találom. /Scapinre mutat/ íme egy ember, aki minden bajunkban csodamód segitségünkre lehetne,