Moliere: Scapin furfangjai; Fordította: Dr. Hevesi Sándor; Q 16685

- 12 Harmadik .jelenet /Jácint, Octave, Scapin, Silvestre/ Jácint: Ah! Octave, igaz, ariit Silvestre éppen most közölt Nérine-nel: hogy atyja visszatért s meg akarja önt házasitani? Octave: Igaz, szép Jácint; és ez a hir keményen sújtotta szivemet. De mit látok? Kegyed sir? Miért e könjiyek? Mondja meg, talán hűtlenséggel gyanúsit? Nincs-e meggyőződve s zerelmemről? Jácint: Igen, Octave, bizonyos vagyok abban, hogy szeret, de nem abban, hogy mindig is fog szeretni. Octave: Eh! Hát lehet-e kegyedet másként is szeretni, mint egy életen át? Jácint: Hallottam Octave, hogy a férfiak szerelme nem olyan tartós, mint a mienk, s a férfiak szenvedélye olyan tűz, mely éppen olyan könnyen alszik el, mint amily könnyen kigyúlt. Octave: Ah, kedves Jácintom, az én szivem nem olyan sziv, mint más emberé; igazán érzem, hogy szeretni fogom a sirig. Jácint: Akarom hinni, hogy érzi is, amit mond s nem kételkedem szavai őszinteségében; de félek egy hatalomtól, mely az ön szivében