Faragó Jenő: Offenbach; Q 16143

-17Maintenon: Eugenie

: Maintenon: Eugenie: Maintenon: Eugenia

: Maintenon: Eugenie

: Offenbach: Én jobban szeretem, ha a lovaim fulladnak ki, mint hogy magamnak álljon el a lélegzetem. / Nagyot fuj./ Aztán meg a többieket borral, muzsikával, cécóval fogadják, mi meg lopva se tenkedünk ide, / Maintenonhoz megy /: Annál érdekesebb. / A baloldali ház felé pillanat,/ És ha é

; pen muzsikát akar, hát itt is része lehet benne ! - Hallja, kedves barátom, ha Íja ? / unottan/: Valaki a zongorát nyaggatja. Magának ez se tetszik ! / Kissé ide;esen lovaglóvesszőjével bal tenyerébe ütögetve ./ Magának máma semmi sem tetszik ! Lidércnyomásom volt az éjjel és ballábbal keltem fel reggel. / Feláll./ / kis gúnnyal/: Szegény gróf !... No, hát menjen menjen ! - Elbocsátom kegyelemben 1... Keresse meg a többieket. Én addig kipihenem magam itt a lugasban ! / át Eugenie előtt/: Megyek... Ki tudja, meddig mehetek ?! / Elcsoszog jobbra./ / érde kel figyeli a zongorajátékot, - már a játszó is érdekli: az ablak felé megy. Mikor a zongorajáték az ismert " barcarola " " Ez a szerelem örök igéje" másodszori lejátszásához ért, megszólal, egyszerűen/: Miféle dallam ez, uram ? / játszik, nem néz hátra, közvetlenséggel/: A szerelem dala. Könyvtára s^ií *eum és